A feladatokat ciklusokban végzik el
A Scum módszer egyik különlegessége, hogy a feladatokat néhány hetes iterációkra, más néven sprinterekre osztják fel. Az iterációk hossza különböző lehet, általában 1-3 hétre nyúlnak – a projectek pedig az alábbi keretben valósulnak meg:
Mint általában minden megrendelésnél, természetesen ebben az esetben is mindennek a megrendelő a kiindulási pontja. Előzetesen tehát megtárgyalják az ügyféllel, hogy milyen feladatoknak kell megvalósulniuk egyfajta prioritási sorrendet állítva. Ha már nincsenek nyitott kérdések, az ügyféllel karöltve átgondolják, hogy a kiírt feladatokhoz milyen eszközök állnak rendelkezésre és milyen hiányosságok merültek fel, amelyek gátolnák a project előrehaladását.
Miután az ügyféllel sikerült mindent megbeszélni, a feladatot a csapat elé tárják és meghatározzák a munka komplexitását – röviden szólva, hogy milyen nehéz, mekkora a kivitelezés erőforrás igénye. Ha a feladat túl komplex, tehát nem fér bele a következő iterációba, akkor a feladatot még kisebb részegységere osztják. Fontos, hogy a ciklusidő végére már egy önmagában is működő terméket tegyenek le az asztalra. Ezt egy igen leegyszerűsített példába foglalva egy asztalos csapattól megrendelik egy konyha teljes bútorzatának elkészítését, akkor mondjuk az első iterációban elkészítik az asztalt és a székeket, de a konyhapultra majd csak a következő ciklusban kerül sor. (Vagy fordítva, ha a prioritás azt diktálja, hogy a konyhapult fontosabb.) Az első sprinter végére így már olyan termékeket tudnak felmutatni, amelyek önmagában eladhatóak lennének, de a teljes kivitelezés még nem áll készen az átadásra. Ha az asztal és a székek elkészítése még mindig túl bonyolultnak tekinthető, akkor csak az asztalt vállalják az első ciklusban és így tovább.
Tehát minden project egy tervezési fázissal kezdődik. A résztvevő tagok átbeszélik, hogy milyen mennyiségű feladatot képesek elvállalni a célok tekintetében a következő sprinterben.
Tervezést követően meg is kezdődik a kivitelezés, egy-egy munkafázis megoldását követően térnek át az újabb és újabb feladatokra. A ciklusok végén rendre bevonják az ügyfelet a megbeszélésbe, akitől visszajelzést várnak, hogy tényleg minden az elképzelései szerint alakulnak-e. Kell-e esetleg változtatni valamin, hozzátenne-e még valamit vagy teljesen rendben van minden? Itt tehát az ügyfél még kérhet változtatásokat, fejlesztéseket, amiket a dolgozók lejegyeznek és ezek alapján határozzák meg az esetleges új munkafeladatokat.
Ami igazán különlegessé és hatékonnyá teszi Scrum módszerét, az a daily standup. Ez nem más, mint egy mindennapos rövid megbeszélés, ahol mindenki, aki a projecten dolgozik röviden prezentálja, mit tett a célok elérése érdekében előző nap, mint fog tenni aznap és van-e esetleg valami korlátja az előrehaladásnak. Ezek igazán gyors, negyedórás, húszperces meetingek, ezért is hívják standupnak, mert általában le sem ülnek az asztalhoz, hogy még véletlenül se húzódjon el a megbeszélés.
Ha a project elkészült, a kész terméket prezentálják az ügyfélnek. Bárhogy is alakul, a csapat ezt követően újra összeül és alaposan megvizsgálják a project sikerességét: van-e valami, amin változtatni kell vagy minden a terv szerint működött? Ha minden rendben, akkor kezdődik minden előröl, immár egy új project alapján.