Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend az úgynevezett agilis vezetői szemlélet, amelynek követésével, ahogy a neve is sugallja: egy igazán hatékony és sikeres cég fejleszthető. Ehhez azonban sokat kell tenni, ugyanis az agilis vezetési forma igen nagy mértékben különbözik a megszokott sablonoktól.

Az egyik leginkább figyelemre méltóbb pontja az agilis vezetői szemléletnek nem más, hogy sok vállalattal szemben nem kényszerítik magukat időprésbe. Tehát előbb határozzák meg, hogy mennyi szabad kapacitásuk van, ez mennyi fejlesztési költséget jelent és ennek tekintetében tervezik meg a projectek kivitelezését.

Az agilis vezetési forma alatt működő cégek ritkán állnak egyetlen személy irányítása alatt – a szemlélet egyik alappillére ugyanis a csapatmunka. Ha ki is neveznek konkrét vezetőt, annak általában konkrét célja van és a kinevezés nem tart a szükségesnél tovább.

Természetesen a kivitelezés ugyanúgy csapatban történik, viszont a szokottnál sokkal szabadabb formában. A legtöbb munkahelyen azt tapasztaljuk, hogy az alkalmazott megkapja a feladatot, amelyet folytonos koordinálás alatt hajt végre, állandó kommunikációban a munkatársakkal, felettesekkel – jóváhagyások, megbeszélések sorozatában.

Az agilis vezetési szemlélet ezzel a sémával teljesen szembefordul – hiszen a cél a hatékonyság, rugalmasság. A munkatársak nem csupán felelősséget vállalnak a munkájukért, de a saját szakterületükön a döntéshozatalban is részt vesznek, csak tényleges okvetlenül szükséges kérdésekkel, problémákkal zavarják meg az ütemtervet. A jól átgondolt feladatkiosztással ezeknek a problémának a valószínűsége a lehető legcsekélyebb, hiszen a feladatokat szakértelem szerint osztják ki, jól elhatárolva, hogy ne fordulhasson elő, hogy egy-egy részfeladaton esetleg ketten dolgoznak. Ha mégis tisztázatlan helyzet alakul ki, a munkatársak nem várnak arra, hogy a felettes majd észreveszi a kialakult helyzetet és megteszi a szükséges lépéseket – a csapattagok proaktívan, saját maguk intézkednek az ügyben.

Fő a gyorsaság, hatékonyság

Ennek érdekében a cég szereplői mindent megtesznek. Nincsenek titkok (az alkalmazottak szinte mindent megosztanak egymás között és belelátnak a cég dokumentációiba is), merev szabályok. Természetesen nincsen felfordulás, a rutin munkákat a jól bevált módszerekkel oldják meg, de ha váratlan helyzet alakul ki, a munkatársak saját felelősségre, a legjobb meglátásuk szerint gyors döntéseket hozhatnak.

A döntéseket egyébként igyekeznek gyorsan meghozni, inkább kockáztatva egy keveset, mintsem a project idejét elnyújtva.

És hogy milyenek az agilis vezetők?

Kiváló emberismerettel rendelkeznek, hiszen ennek tükrében tudják összeválogatni a legalkalmasabb csapatot. Reális és a beosztottak számára is kecsegtető célokat határoznak meg, megadják a kellő motivációt. A célok eléréséhez pedig megtesznek mindent – támogatják a csapatot, bevonják a munkatársakat a döntéshozatalba és természetesen az egyénekre is nagy hangsúlyt fektetnek.

Az agilis vezetés sikerének megalapozója a jó csapat – a teljesítmény mérés, a jutalmazás csapatszinten működik. Nem is kérdés, hogy ez akkor működik csak jól, ha minden csapattag együttműködő és felelősségteljes.